Ha netán még valakinek nem szúrt volna szemet, akkor elárulom, hogy megváltoztattam a blogom címét, az új cím beszoltam.hu helyett beszoltam.hu. Annak, hogy így tettem, több oka is van.
Az egyik az, hogy eme blog napi látogatóinak 75-90%-a Magyarországról kapcsolódik, ami logikus, mert magyarul írok. Mivel tisztában vagyok vele, hogy a magyarországi netezők gyakran csak .hu végződésű oldalakat keresnek (Googleban gyakorlatilag site:hu paraméternek felel meg), jónak láttam kicsit igazodni ehhez a trendhez. Mondhatnánk, hogy kicsit SEO szempont.
Következő maga a másodszintű domain cím volt. Akármennyire is egyszerű rövid az e1, egyes emberek személyes kontaktus esetén nem voltak képesek megjegyezni, ráadásul az .sk végződés sok magyar számára itt is szokatlan és ha netán valaki újból keresi az oldalt, nagy valószínűséggel nem jut eszébe, hogy .sk végződéssel tegye azt.
Harmadik ok  maga a blognak a címe. Ha beszóltam, akkor legyen beszoltam.hu, nem? Ha pedig valakit érdekel, a beszóltam.hu (merthogy Magyarországon lehet ékezetes domain neveket is regisztrálni) továbbra is szabad préda a domain. Ennek ok az, hogy ellenzője vagyok az angol ábécé betűin és a kötőjelen kívül más latin betűs karaktereket is tartalmazó címek használatának, ráadásul eszem ágában sincs a magyar gazdaságot domain vásárlással támogatni (mondjuk ez igaz a szlovákra is).
Legvégül pedig a legfontosabb ok. Azt tervezem, hogy az beszoltam.hu-n idővel valamilyen egészen más tartalmat fogok megjelentetni. A terv már megvan, sajnos idő és kedv még nincs, ezért nem is fogom elkiabálni, hogy mit tervezek oda. Majd ha elkészülök vele írok ide, illetve ti akik továbbra is az beszoltam.hu címen keresztül fogjátok keresni ezt a blogot, észre is veszitek majd.
Minimum mindaddig (és valószínűleg utána is) az beszoltam.hu-ra mutató összes link „301 – Moved permanently” üzenetet fog visszaküldeni a böngészőnek és automatikusan átirányít titeket az új címre mindenféle hibaüzenet nélkül. Ez érvényes azokra az esetekre is, ha valaki az oldalt, vagy valamely bejegyzést, esetleg fotót linkeli az oldalról, ezek is mind automatikus át lesznek irányítva a megfelelő helyre, szóval nem kell most parázni és linkeket javítgatni. 🙂

Ha netalántán mégis valamilyen problémát véltetek felfedezni, vagy valamilyen oldalt nem tudtok elérni, kérem, hogy jelezzétek eme bejegyzés alatt kommentárként. Köszönöm.

Kešůnak köszönöm a segítséget a többfeltételes átirányításokkal.

Tegnap panasz érte blogom háza táját egy kedves ismerőstől, és sajnos jogosan. Egyrészt azért, mert utóbbi időben keveset írok, másrészt azért, mert kezdenek kicsit túlerőbe kerülni azok a bejegyzések, amelyek a „Fotózás” kategória alatt találhatóak, és ami a legrosszabb, mindezek nem is fotók amelyeket bemutatnák az oldalon, hanem csak pofázások arról, hogy milyen az új Nikon D90 gyakorlatban, vagy éppen a Nikon új objektívet mutatott be, és hasonló technikai blablák, amelyek nem sok embert tudnak lázba hozni. Szóval ezennel ígérem, javítok az arányon, lesznek megint YouTube-os posztok (Nyúlnyom brigádnak üzenem: ne izguljatok, azért még nem nyomlak le titeket!), időnként töltök fel képeket is (ezzel együtt megpróbálok többet fotózni), és majd megint beszólok, ha úgy fogom jónak látni.
Ígérem azt is, hogy ezentúl példás blogger leszek, és nem hozok szégyent a szlovákiai magyar bloggerekre (vagy ez már megtörtént?), és azt is ígérem, hogy szlovákiai magyar bloggerhez méltóan fogok viselkedni a Pátria Rádió vasárnap délelőtti élő magyar adásában 10 és 11 óra között, ahol a Dusza Mátéval és Zselinszky Miroslavval Nyitrai Nóra felügyelete mellett fogunk beszélgetni a… izé, blogolásról. Azt hiszem… Természetesen ti addig nem fogtok otthon a rádió mellett kuksolni, hanem megfőzitek szépen a vásárnapi ebédet, majd elmentek sétálni a szabad levegőre, megetetitek a parkban verebeket (varjakat, galambokat, keselyűket, stb.), majd miután jól átfagytatok elmentek futni 10 kört a közeli sportpályára. Feltételezem, hogy eddigre már régen elmúlt 11 óra, szóval hazamehettek és szomorúan konstatálhatjátok, hogy „Jaaaj, lemaradtam a bloggeres rádióműsorról!”. 🙂

[update]

Több szlovákiai magyar blog szerint nem Nórával fogunk beszélgetni, hanem Juhász Lacival. Hm, talán valamit rosszul fogtam fel? Végül is mindegy. Akit nagyon érdekel az adás, de nincs lehetősége fogni a Pátria Rádió adását közép és rövid hullámon sem, az próbálkozzon eme linkek valamelyikén a live stream hallgatással:

MP3: 128kbps, 32kbps
OGG: 128kbps, 32kbps

A Csak Van blogján írt Szabi egy érdekeset, amolyan élménybeszámolót Prágából (3 részes). Ezt olvasva az jutott az eszembe, hogy én nem is írtam róla, csak néhány képet közöltem le azután, amikor 2006 decemberében jártam ott Meszoval. Tapasztalatunk kb. hasonló volt, csak mi Pozsonyból indultunk StudentAgency busszal, amely már tényleg luxusbusz, stewardess kisaszonnyal és finom forró csokival felszerelve (amelyet ingyen adnak). Prágába reggel kilenc körül érkeztünk és nekünk is első dolgunk a McDonald’s meglátogatása volt a Florenc buszállomás mellett. Ott elintéztem egy bizniszt (akkor vettem SB-800-as vakut géphez, amelyet egy srác USA-ból rendelt nekem), majd vártuk Kešůt, aki Prágában tanul. Kijött elénk, elkísért a kollégiumra, lecuccoltunk, majd visszamentünk a városba.

Bóklásztunk a millió turista között, átmentünk a Károly-hídon, ahol alig lehetett mozdulni, majd kb. 11:55-kor az Orlojhoz értünk. Szerencsénk volt nem kellett sokat várnunk és mi is láttuk a bábjátékot. Az igazat megvalva nem látok benne semmi érdekeset, de hát annyi baj legyen. Aztán gondoltuk, hogy illene sörözni is, ha már Prágában vagyunk és már nagyon kívántam is a nedüt, szóval a Staroměstské náměstín leültünk kint egy-egy Krušovicera.

Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy december volt, mi pedig kint ültünk, mert nézni akartuk a népeket, ahogyan a karácsoni vásáron bóklásznak. Még szerencse, hogy voltak kikészítve gázos melegítőlámpák és takarók is. Dumáltunk, röhögtünk, fogyott a sör, majd közben megjött két másik haverom is, CSZ és 6i, akik Prágában tanulnak. Ők is rendeltek sört, de megutdva az árát, ami 95 Kč volt egy korsóért, úgy döntöttek, hogy elég nekik a pohár is. 😀 Ezután már megint éhesek voltunk, szóval elvittek minket villamossal a belvárosból kicsit kíjebbre (nem tudom hova), majd ott beültünk egy szerintük jó pizzériába, ahol az árak is normálisak voltak. Láss csodát, tényleg jó volt, ráadásul meg is lehetett fizetni. Ettünk, ittünk, ők pedig röhögtek, mert Meszo nyomta a vicceit.

Aztán este vissza kollégiumra (ők is ott laktak, ahol Kešů), kis pihenés, majd este elmentünk Cross Club nevű helyre és reggelig ott buliztunk még néhány magyar ajkú emberrel.

Másnap délben kelés, papírrepülőzés a tizenhetedik emeletről, majd rohanás a buszra, amelyet majdnem lekéstük. Jó volt, mindenkinek ajánlom az efféle kiruccanásokat Prágába, vagy más európai városokba. 🙂

Képgaléria illetbe slideshow.

Ez nem az az esemény, ahova „Szevasz Iván, nincs kedved eljönni lőni pár képet?” mondattal hívnak. Ide csak komoly fotósok tudnak eljutni, de még nekik is gondjuk van, mert pl. a nagy hírügynökségek emberei előnyt élveznek velük szemben. Ez egy olyan esemény amelyet az egész világ figyel, egy olyan esemény, amelyen csak a tényleg profik dolgozhatnak, valahogy így.

Liu Zige © Clive Brunskill/Getty Images

Érthető, hiszen az egész 2008-as pekingi olimpia egy nagy reklám Kinának, és Kína nem örülne neki, ha a magamfajta amatőrök gagyi képekkel fárasztanák a népet a vilgában (de ez nem csak Kínára érvényes). És megmondom őszintén, nem nagyon szeretném fotózni. Hajnali öttől ott lenni, hogy elhelyezhessem a fényképezőgépeket az este 10 órakkor rendezett 100 méteres férfi síkfutásra, amey kevesebb mint 10 másodperc alatt zajlik le? Nem, ez nem az én stílusom. Biztosan jól meg vannak ezért fizetve azok akik ezzel foglalkoznak, de ez már nem szórakoztatna. Úgyszintén nem hiányzik több mint 90 kg felszerelés cipelése a bolygó egyik feléről a másikra (birtoklása viszont annál inkább) és az, hogy egy évre előre tervezzem meg az 2-3 hetes programomat. Ez már számomra nem a fotózásról szól, így már nem érdekel. Mondjuk ha valaki azt mondja, hogy járkálhatok bárhol és van egy segédem aki cipeli a felszerelésemet, akkor oké, de ilyen nem létezik. Az olimpia alatt és úgyszintén a legtöbb sporteseményen szigorúan meg van határozva, hogy a sajtó emberei hol mozoghatnak és ezt én nem szeretem. Ha fényképezek, több szabadságot igényelek. Mindenestre jó tudni, hogy vannak emberek, akiket ez nem zavar és így is jól csinálják dolgukat. Itt van néhányuk weboldala, blogja és munkája. Már a felszerelés mennyiségéből is láthatjátok, hogy nem kispályások:

Rod Mar a Seatle Times fotósa – Olympics: Planning, Packing, And Panicking. Érdemes belelapozni az olimpiai képekbe (jobb oldalon naptáron keresztül).

Vincent Laforet (blog) – Preparing for the Biggest Organized Event of Them All: The Olympics – felszerelés (érdemes a képek alatti szöveget is olvasni).

Eric Seals – My home away from home, camera bags and all

Végül pedig néhány zseniális kép (jelenleg 150) a pekingi olimpiáról itt (érdemes végignézni), következő képek pedig itt, itt és itt. 360 fokos panorámakép a pekingi madárfészekből a férfi 100 méteres síkfutás előtt pedig itt.

Megjelent ma egy jó kis bejegyzés a Belsőségen. Mielőtt folytatjátok ennek a bejegyzésnek az olvasást, olvassátok el azt, címe: Mobilunk nincs, slusszkulcs bezárva. Érdekes mi? Most mindenki képzelje el, hogy az egész sztori nálunk, Közép-Európában miként zajlott volna. 🙂 Itt van az én verzióm:

Ajtó becsuk, kulcs bennmarad. Bemegy vendéglő, vendéglős sehol. Vendéglős előkerül, kérni segítség tőle. Anyázás, segítség nuku, menj telefonbódé. Keres telefonbódé, megtalál fél óra alatt, de zsinór elvágva. Keres tovább, 1 óra múlva talál, de nincs telefonkönyv. Kérdezni embereket tudakozó, 10 perc múlva megmondani valaki. Hívni tudakozó, mondja telefonszám. Hívni kölcsönző, de kicsit kelleni várni. Mondani oké, küldjenek szerelő ember. Mondani nem tud, leghamarabb 4 óra múlva. Mondani neki oké, csak minél hamarabb küldeni. Megad koordináta. Visszamenni vendéglő, kérni étel-ital és wifi jelszó. Mondani ez étel nincs, ajánl másik, wifi jelszó nem adni, az csak főnöknek. Kérdezni főnök hol lenni, pincér mondani nem tudni. Eltelni 5 óra, szerelő nem jönni, ezért menni vissza telefon, hívni vissza kölcsönző. Kölcsönző mondja, ők nem tudni semmiről. Megint magyarázni minden elölről, de ember telefonban mondani küld ember 1 órán belül. Megnyugodni picit, menni vissza vendéglő, de már bezárva lenni. Várni kint. Elkezdeni víz potyogni égből, bújni kapualj. Egy óra 20 perc eltelni, menni megint telefon, hívni harmadszor kölcsönző. Ember kölcsönző mondani már úton szerelő, menni vissza autóhoz. Várni 30 perc, szerelő megérkezni ő mondani szerencse, hogy éppen 10 percnyire járni közelben amikor hívni őt. Nem érteni kölcsönző, sok durva szó mondani, de szerelő szerelni. Autó kinyit 1 óra alatt, ajtó tönkretesz, festék lepattanni, nem záródni rendesen. Szerelő kérni sok pénz szerelésért. Mondani szerelőnek fizetni kölcsönző. Szerelő vitatkozni ő nem dolgozni ingyen, hívni rendőr ha nem fizetni, őt iroda ahova hívni nem érdekelni. Kérni számla munkaért, de szerelő nem adni, mert neki olyan nem kelleni, őt többi nem érdekelni. Lenni nagyon mérges szerelőre, félteni őt valami komoly sérüléstől amit okozni neki. Beül autó, elmenni még előtte. Másnap menni vissza kölcsönző. Kölcsönző mondani autó ajtó sérült, ki kell fizetni. Mondani csinálni szerelő kit küldeni kölcsönző. Ők nem tudni semmilyen szerlőről. Elmagyaráz dolog, ember kölcsönzőben keresni. Egy óra múlva megjönni kolléga ebéd, mondani tényleg volt kiküldve ember, elfelejt beírni számítógép. Mondani OK. Szerelő kinyomtat számla, lenni rajta plusz pénz mert jönni szerelő. Mondani szerelőnek már fizetni. Nem-nem, fizetni kelleni itten. Mondani szerelő nem azt mondani. Őt nem érdekelni mit mond szerelő fizetni itten, ha nem tetszeni, lehet írni reklamáció. Sajnos reklamációnak értelme nem lenni, mert nem lenni elismervény, hogy fizetni szerelő helyszínen, ráadásul mindjárt megy repülő. Kifizetni és menni repülőtér. Repülő késni 6 óra, mert repülőtér mellett fáradt munkásember támaszt feje ásón és elvágni fontos vezeték…

Remélem, hogy igen, csak lehessen onnan MMS-t küldeni. Egyelőre úgy néz ki, hogy műkodni fog a dolog. 🙂

Az volt az eredeti terv, hogy heti. kb. 7 bejegyzést fogok ide írni. Ez most valahogy nem jött össze szeptemberben, magam sem tudom, hogy miért. Azaz tudom, de nincs semmi konkrét dolog. Egyszeráen mindig volt valami más. Néha sör, néha csocsózásm sok meló, vagy egyszerűen pont nem történt semmi érdekes, vagy említésre méltó. Most sincs ez igen máshogy. Azoknak, akik rendszeresen olvassák az oldalt (ugye Edit 😀 ) feltűnhetett, hogy némi rendetlenség van az oldal jobb oldalán. Ez összefüggésben van azzal, hogy kijött az új WordPress, amelyben már végre van tag, azaz kulcsszó támogatás is alapból. Ezen kívül az oldal már külföldről is normális sebeséggel érhető el, ami többekközött annak köszönhető, hogy a szerver már nincs agregált nemzetközi vonalon. Ezt megérzi mindenki, aki a szerverünkön futó oldalakat látogatja határontúlról. Ennek köszönhetően nekem is megjavult a blogon néhány belső funkció (RSS átvétel más oldalakról, sitemap infó küldés keresőoldalaknak, stb.). Most már csak az van hátra, hogy az összes eddigi bejegyzésemhez kitöltsem a tageket is. Jelenleg megvan kb. a harmada.
Most pedig megyek aludni, mert holnap 8-ra (ami a lehető legroszabb időpont tömegközlekedni Pozsonyban) kell bebuszonom melóba.

Évekkel ezelőtt még a plázák sem voltak, nemhogy plázacicák. Erre fel ma már egyik-másik blogot is ír. Először azt hittem, hogy ez csak amolyan poén akar lenni, de ahogy olvasom, úgy néz ki, hogy ez halálosan komoly. A blog kinézetétől tekintsetek el, próbáljatok csak a tartalomra fókuszálni. A csaj 20 éves és meg kell hagyni, hogy nem állt 2x sorba (szerintem 1x sem), amikor az észt osztogatták. Mindenki ítélje meg maga, a cím: http://barbiee20.b13.hu.

Hát szóljatok hozzá! Végigdicséri a blogomat, aztán lefikázza, hogy szerinte a Keyra Agustina fotói nem passzolnak ide. Hát ilyen nincs. Oké, egyetértek abban, hogy az írószatalomon jobban mutatna a csaj (fenekestül), de ez sajnos nagyon nem reális. Erre fel most elvenné ezt a kis örömömet is, hogy feltettem pár képet a blogra. Hova fejlődik ez a világ…

Kicsit bíbelõdök a bloggal és próbálgatok ezt azt. Ha minden jól megy, akkor ezentúl mailen keresztül bárhonnan bármikor (ha van mobil térerőm) fogok tudni írni, és ha ezt a hozzászólást olvasod, akkor ez az első tényleg működõ mailes beszólásom. 😉